Suhan a gondolat, követi a lelked,
vinnéd a tested is, ámde az csak tesped.
Egy látomás jött szembe, benne az álmod,
meddig tart még fogva térbeli határod?
Rohannál, hogy elérd, mielőtt elillan,
csakhogy bilincsed még a csuklódon kattan.
Tested nehéz, míg szíved sebesen száguld,
szabadulnál ebből az őrült világból.
Álmod lassan foszlik, tán utol sem éred,
mégis arra vágysz, azt halálig reméled.
Bízol s követed, azt el nem hagyod soha,
talán felépül benned a vágyott csoda.
S amit bent megalkotsz, kívül megjelenik,
lélekben már ott vagy, hisz vezérel a hit.
A szív dobban, s ezzel szabadítja tested,
a végtelenben majd utoléri lelked.
Így te magad leszel az örök alkotó,
a létezésbe maradandót karcoló.
Álom és valóság lesz egy és ugyanaz,
lélegzed a csodát, mivé válsz te magad.