A halaszthatatlan halogatás művészete

2022.03.24.

Elindulnál, de halogatsz? Lépnél, de valami visszatart? Gyakran nem merünk abba az irányba menni, amerre a szívünk vezetne… Mit tehetsz?

Kicsi Lényként, bízva érkezünk,

senkitől semmit nem kérdezünk.

Az álmunkban sosem kétkedünk,

míg felnövünk jócskán tervezünk.

Ám lassan rabul ejt a kétség…

akad-e bennünk elég készség?

Később elbizonytalanodunk,

bár sejtjük: erre semmi okunk!

Ám mindenki ezt duruzsolja,

s álmunk tovaszáguld zakatolva…

Nem leljük, hiába keressük,

csalódva utunkat tévesztjük,

s bolyongunk az időn keresztül,

míg a halál dala felcsendül.

Talán könyörögni már késő…

hiszen a felismerés gyötrő:

kifolyt a kezünkből az idő,

s létünk többé már nem menthető.

Vagy netán másképpen is élhetnél?

Bár Kicsi Lényként bízva érkeztél,

majd más nyomában járva lépkedtél,

s délibábokat jócskán kergettél,

ébredj, mielőtt végleg elvesznél!

Hagyd hát sorsára az önámítást,

a halaszthatatlan halogatást!

Hisz a történet végén ráébredsz:

csodás, hogy nem vagy még százéves…

A Varázslat tengere

Hogyan indulj tovább, ha elakadtál és egy helyben vesztegelsz? Helyezkedj el kényelmesen félórára egy csésze meleg teával a kezedben, és hagyd, hogy vezesselek a Varázslat Tengerén!

Elolvasom »

Kicsilélek tánca

Itt az első nyomtatásban megjelent könyvem!
Rendeld meg most!

Elolvasom »